Nem szedik az epret, nem szedik az epret fedeles kosárba! Nem megy ki a legény az eperföldre, az eperföld közepére, oszt nem hajol le érte.Ez a szomorú kép volt a tanulsága a mosonmagyaróvári "Szedd magad mozgalom"-nak. Sajnos az eperhegyek, ami valódi volt, ottmaradtak a földeken.
Kattintson a nyelvére! Ugyanakkor pedig......
A világszerte elhatalmasodó eperfagylalt, eperjoghurt, eperdesszert iránti vágy az igazi epren keresztül már rég nem lenne kielégíthető. A világ teljes epertermése az amerikai epertermék-szükséglet 5 %-ának fedezésére lenne épphogy csak elég. Valódi gyümölcsökből csupán minden huszadik amerikai eperrajongót lehetne kielégíteni. Az olasz vagy francia eperkrém tisztelőinek nem maradna semmi. Németországban pedig, állítja a bajor tej-nagyüzem, a Müller minőségi ellenőre - szintén képtelenség lenne mesterséges aromák nélkül előállítani az eperjoghurtot. A világszerte működő aromagyárak viszont megoldják a problémát, mert virtuálisan mindenki kaphat epret aroma formájában. Fő az illúzió!!! A beltartalom nem érdekli a multikat. Ugyanis az íz nyújtja azt a segítséget, amelynek révén a vevő, tehát Ön is, mégis megveszi a tulajdonképpen haszontalan készítményeket.
A Haarmann & Reimernél az egyik ízmérnök (büszke volt a találmányára) elárulta a titkot:
Veszünk egy kis fűrészport, pontosabban ausztrál fűrészport. Elkeverjük alkohollal, vízzel és egyéb összetevővel (titkos, titkos!!!). "Mindezt egy kicsit főzni kell - és hamarosan kellemes, természetes eperaromát kapunk. Kicsit megváltoztatva a receptúrát, a mutált fűrészpor málnaaromaként is tökéletes lesz, képes azonban akár kakaóra, a csokoládéra vagy a vaníliára is megtévesztően hasonlítani. Németországban pedig az Élelmiszertörvény 17. paragrafusa szerint tilos a fogyasztó megtévesztése. De ki tötődik vele! Talán Ön?
Fogyásakadémia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése