"Miután elárultak a saját génjeink, és a szakértők is összezavartak bennünket, egyre csak eszünk és eszünk, a statisztikák pedig mind ijesztőbbek" - állítja Barbara Rolls egyetemi táplálkozástudományi professzor. "Némelyik régebbi kezelési módszer, például az állkapocs összedrótozása elég szélsőséges volt, de a gyomorbypass műtét sem különb. Olyan ez, mint a homloklebeny átmetszése, amit egykor elmebetegek kezelésére használtak."
Bizonyos tekintetben az elhízás csak matematika kérdése: a bevitt és leadott kalóriák különbsége könnyen kiszámolható.
A hízás első törvénye: bármit eszünk is, ami a pillanatnyi tápanyagigényt meghaladja, az hájjá alakul. Mindegy, hogy zsír-e, fehérje vagy szénhidrát, "a kalória, az kalória" - jelenti ki Lawrence Cheskin, a Johns Hopkins Egyetem testsúlyklinikájának igazgatója.
A hájasodás második törvénye: a felvett és leadott kalóriák mérlege roppant érzékeny. Mit számít, ha valaki 5 %-al fogyaszt többet a napi 2.000 kalóriás átlagnál? "Ez alig 100 kalória, egyetlen pohár almalé, vagy egy teljes banán - állítja Rudolph Leibel, a Columbia Egyetem molekuláris genetikai tanszékének vezetője. - A pár kalóriás többlet mégis óriási súlygyarapodást okozhat." Egykilónyi testtömeg nagyjából 7.700 kalóriával egyenértékű, azokból a gyümölcslevekből tehát öt kiló halmozódik föl egy év alatt. Másfelől akkor is hízik öt kilót az ember, ha kevesebbet mozog - autón jár, nem gyalog, liftet használ lépcső helyett -, és emiatt napi 100 kalóriával kevesebbet éget el.
A Fogyásakadémia 28 éves tapasztalata (65 millió regisztrált ügyfél alapján állítjuk) szerint a túltáplálkozás nem tudatos, s nem is a nehéz gyermekkor következménye.
Rudolph Leibel szerint a gének viszit a szót, szerinte minden ezen múlik. A hatvanas években James V. Neel, a a Michigani Egyetem genetikusa "takarékos gén" hipotézisében fölvetette, hogy némely ember olyan géneket örökölt, melyek révén a test kivételesen jó hatásfokkal veszi föl és hasznosítja az energiát. A szervezet a táplálékot gazdaságosan alakítja zsírrá, majd tartja meg. Neel feltevése szerint e sajátosság segíthette az őseinket életben maradni, még ha nagy ritkán jutottak is csak elegendő táplálékhoz. Ma már bőven van tápanyag, a súlygyarapodást segítő gének mégis tovább működnek. Az evolúció elárult bennünket: zsírt raktározunk el egy soha el nem következő éhínség idejére.
"Ha kellően értenénk a genetikát - állítja Anna Mae Diehl, a John Hopkins Egyetem orvosi karának tanára -, genetikai lenyomatot vehetnénk az újszülöttektől, s ennek alapján kimondhatnánk. Aha, jók a génjeid! Szerencsés flótás vagy! Ehetsz, amit csak akarsz. Vagy: Ajjaj, te rá se nézz a fánkra!"
Fogyásakadémia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése